Két élet, két véglet, két irány mégis egy pár

Minden reggel, ahogy felkelek
Szívből jövő sorok, nem csak nagy szavakkal kertelek
Tudod nagyon jól, hogy féltelek, nem egyszer megkértelek
Kicsit hagyj magamra, bár egyedül eltorzul az összkép
Egy személy az össznép, a táj halvány és csendes
Nem megszokott, rendes, csak magammal vagyok kedves
A kezem izzad, nedves, túlságosan izgulok
Ha nem tartasz velem, lehet rossz irányba indulok
Mások verset írnak, de fülek vannak a falban, így mások is hallják
Mem kell az hogy adják, rádióban, tv-ben
Úgy se értem szavaid, a kis városunk szélében
Nem nyomok sokat széltében, de kárpótlolom centivel
Most be kell érned ennyivel,
Míg élek el nem feledlek, örökké tartó emlék
Hiába kérném lépj tovább te egydül nem mennél..


Néha sírva fekszek, sokszor megbántam mit tettem
Nem kérem, hogy megbocsájtsd amit ellened vétettem
Nem kell könyörögnöm, elég ha mélyen a szemembe nézel....
Nem kell nyújtózkodni értem, Neked nem létezik létra
Én melletted nem lehettem csak egy senkiházi béna
Muzsikusnak Bréma, nekem csak egy az igaz szerelemből
Nem kaphatok mástól annyit, mint Tőled szeretetből
Újabb sorok Érted.. újabb könnyben ázott verzék
Jobban produkálnak olykor mint a kidolgozott esszék
De nem várom el, hogy néhány rímpár megmozgasson
Vagy a dallam elringasson, és a hangom simogasson
Nem bántam meg, mind azt amit tettünk
Legbelül tudjuk mind a ketten egy dolgot féltettünk
Két élet, két véglet, két irány mégis egy pár
Nézz a múltba, meglátod mit magad mögött hagytál..

Egy sor, miben kifejezem érzéseim
Egy sor, miben feltehetném kérdéseim
Egy sor, mire nem kapokhatok választ
Maximum csak tetteket, mi jeleket áraszt
Felőled, vagy felém, tükröt ne tegyél elém
Szíven szúr a valóság.....
Hogy nem állok melletted, hogy nem fogom meg kezed
Mond egyedül, hogy fordítsam jó irányba fejem?
Hiába kérném segítséged, árok húzódik körénk
Miből lehetetlen kimászni, és nagyon könnyű hibázni,
Akaratlanul vitázni, a szeretet félre dobva
Az erősség a nyerő, a romantika kopva
Eltelt egy kis idő, én ajánlottam, választottál
Utólag is köszönöm, hogy a magányból feltámasztottál
Ahonnan elindultam, most oda estem vissza
/ahonnan elindultam most oda estem vissza.../


Mindenhol illatom érzed...
Mindenkiben szemeimet látod...
Hiába keresnél, nem találsz,
Nálam "jobbat", "szebbet"..jobbat..szebbet
Hiányzik az arcom, az érintésem, a testem
De megértenémm, hogy személyem többé
Nem keresnéd.. hisz miattam lett mindez
"felszálltál a buszra," de remélem egyszer
Még vissza intesz.. könnycseppjeid letörlöd
Ha nem.. szived szilánkosra örlöd
Fájnak eme szavak, de mégjobban a valóság
Amit tegnap éltem át, ma már nekem nem újság
Sokak között egy vagy, és egyben a minden
Ha nem is mondtam ki, de érzem, igen, itt benn
Újabb sorok Neked, tudom, hogy nem kérted
Amit szerettél volna, nem, de ennyit meg tettem érted


A neved ki nem írom, mégis tudod jól hogy neked szól
Annyira fáj, nem lehetek melletted mikor elalszol
Se nappal, se reggel, a vászon mögött játszom
Nem kérhetem: ölelj át, pedig éjszakánként fázom
Esőben elázom, ernyőt nyitni nehéz
Mikor sírok kérlek ne nézz, a fájdalom súlya elnyom
Miért kellett elbújnom? miért kellett hazugságban élnünk?
Már nem tudom eldönteni, veled együtt féltünk
Vagy csak magamban rettegtem? a múltba nézek vissza
A lelkiismeretem tiszta, felvállalom mit tettem
Az éjszaka reszkettem, a rémálmom még visszajár
Nem szeretném bajod esne, olyan nincs, hogy érted: úgyse kár
Lelkek tükreivel álmodom jövőképeim,
Majd utam végén rájövök: egyedül maradtam
Lelkek tükreivel álmodom minden éjjel jövőképeim
Majd utam végén rájövök: egyedül maradtam



..nem létezik semmi mit álmaimból áthozok,
fájdalmas a búcsú, mégis inkább távozok..
..ne kérdezz csak nézz a szemembe,
látod a fájdalmat?..
..nem kérek már utolsó percet Tőled,
pedig szívem szúrja minden pillanat..
..könnyezek minden emléken.....