"Szeretsz?
- Nem tudom.
- Miért nem?
- Nem vagyok benne biztos...
- Kételyek?
- Azok...
- Akkor mit érzel?
- Ez bonyolult... Néha hiányzol és nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán, pedig lehet olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha, ha rád gondolok, sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem...
- Akkor most szeretsz?
- Azt hiszem...":)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez nagyon szép... És nagyon ismerős... Én ugyan így vagyok illetve nekem ez nem kétely...
VálaszTörlésTudom és érzem hogy csak ő kell nekem :(
Csak az a baj hogy mostanában nem csak akkor tudok órdítani ha rá gondolok :( hanem amikor vele vagyok már akkor is :( de nem ő tehet róla... Sok a felgyülemlett feszültség.. de én nem szeretném rá hárítani és rajta levezetni néha mégis sikerül és utána a szívem majd meg szakad.. Mert érzem hogy ha nincs velem akkor én semmit nem érek :(