Mese

Egyszer volt, hol nem volt egy édes kis disznó. Hajszolta az élvezeteket, elitta minden pénzét és csak a nőknek élt. Ám egy napon észrevettem, hogy a szőre elkezdett kihullani. Zavarba esett és fogalma sem volt mit csináljon. Aztán támadt egy ötlete.
Arra gondolt mi lenne, ha pofánnyomná. Jó ötlet!-gondolta. Azzal fogta magát és lenyomott neki egyet. De ő támadott újra és újra.
Miután kimerültek mindketten békét kötöttek és ebből mindketten hasznot húztak.
Az egyikőjük meggazdagodott, a másikójuk pedig úgy nézett ki, mintha visszanőtt volna a szőre.
Hatalmas volt a boldogság, olyannyira, hogy a végén egymásba szerettek.
....Ennek egyszer vége kellett, hogy legyen, hisz semmi sem tart örökké. Fél évig jó volt, szép volt, de mindkettőjüknek elég volt
Szabadságra vágytak, bár a szerelem bizonyos fokig még élt, de mindketten új dolgokra vágytak, ezért szétváltak útjaik.
De lám egy délceg közbelépe. Dús hajába tépett a szél, két szemében ott volt a szenvedés. Oly régóta nem látott hófehér segget, hogy úgy harapott bele fehér hátsójábam hogy a zsír szétfröccsent. A kis disznó jólétében elbagtatott Afrikába, felmászott egy pálmafára, de ot sem volt nyugta.
Jött egy naaagy La Baummmm és a világnak vége lett. És Isten mindenkit kiröhögött. De egy kis kis porfészek város fennmaradt. Hévíz.
Nem is értem, miért pont ez a város élte túl a világ végét.
Végül aztán rájöttem. Elaludt és volt egy álma. Egy büdös görény mászott felé kondenzcsíkot húzva maga után. Mikor odaért hozzá, ezt mondta:
-"Héé! Melyik út megyen itten Budára?"
-"Dehát Buda már elpusztult Jóember!"
Csak Hévíz és 10 km-es körzete élte túl.
De ő ezt nem tudta és sírva fakadt. Záporoztak a könnyei és senki, semmi nem tudott voltna megnyugvást nyújtani. Olyan keservesen siratta az egereket, hog azok megfulladtak. Szegény kis disznót pedig felkötötték gyilkosságért és hazaárulásért, mert nem tudta, hogy mi az a BUDA.
Itt a vége fuss el véle, csöpörögjetek melléje a hullájának.


By: Anna & Dia