
2011. április 17., vasárnap
Amerikai História X
,,Megmondom mit tanultam mindebből: Ez a végkövetkeztetés igaz? Tehát azt a következtetést vontam le, hogy a gyűlölet csak teher. Az élet túl rövid az állandó gyűlölködéshez. Egyszerűen nem ér annyit. Derek szerint egy dolgozatnak mindig jó befejezése egy idézet. Azt mondja egyszer már jól megfogalmazták, úgyhogy jobb híján csak kölcsön veszi az ember és szépen lekerekíti vele a mondandóját. Valaki olyat választottam, akit ön is kedvel: "Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskednünk, lehetnek közöttünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket."

2011. február 10., csütörtök
Gyerek teszt
2011. január 11., kedd
Valahogy megszerettem azokat az embereket akikkel foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, rengeteg butaságot összebeszéltek. Néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók egyszerre.
Soha, senki nem beszélt nekem arról, hogy mi a szeretet. És egyátalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt tudni kéne. Mindenkinek meg kell találnia a maga boldogságát, a saját útját.
...Milyen nyugodtság árad mindenből. Már-már elfelejtem, hogy milyen világban létezünk....

Történt egy és más az utóbbi 100 évben. Végre itthon élvezem, ezt a nyugalmat. Elmúlhat a szeretet? Felborulhat annyira a világ rendje, hogy elfelejtünk normálisan létezni?
Elképzelhető az hogy két ember aki régóta él együtt mindig igazat mond egymásnak? Egyántalán lehetséges ez?
Én hiszek az emberi szolidaritásban Ha minden ember már gyermekkorában megtanulta volna ,hogy törődjön a másikkal, akkor egészen másképp alakult volna ez a világ, ebben biztos vagyok.
Mind a ketten keveset kapunk és keveset adunk. Csak a zene adja a teljes harmónia érzetét. Azt a komfortot amiben kényelmesen érezzük magunkat és boldognak. Mitöbb! Védettnek.
Talán csak rossz passzban vannak az emberek: gyűlölködnek vetélkedenek, harácsolnak veszekednek. Ez nem tarthat örökké....
Soha, senki nem beszélt nekem arról, hogy mi a szeretet. És egyátalán nem vagyok benne biztos, hogy ezt tudni kéne. Mindenkinek meg kell találnia a maga boldogságát, a saját útját.
...Milyen nyugodtság árad mindenből. Már-már elfelejtem, hogy milyen világban létezünk....

Történt egy és más az utóbbi 100 évben. Végre itthon élvezem, ezt a nyugalmat. Elmúlhat a szeretet? Felborulhat annyira a világ rendje, hogy elfelejtünk normálisan létezni?
Elképzelhető az hogy két ember aki régóta él együtt mindig igazat mond egymásnak? Egyántalán lehetséges ez?
Én hiszek az emberi szolidaritásban Ha minden ember már gyermekkorában megtanulta volna ,hogy törődjön a másikkal, akkor egészen másképp alakult volna ez a világ, ebben biztos vagyok.
Mind a ketten keveset kapunk és keveset adunk. Csak a zene adja a teljes harmónia érzetét. Azt a komfortot amiben kényelmesen érezzük magunkat és boldognak. Mitöbb! Védettnek.
Talán csak rossz passzban vannak az emberek: gyűlölködnek vetélkedenek, harácsolnak veszekednek. Ez nem tarthat örökké....
2011. január 4., kedd
Azt álmodtam...

Azt álmodtam gugótam' a tóban,
Hogy miért, azt most nem is hoznám szóba
Lényeg az, hogy mikor már fölálltam,
Úgy éreztem nem fázik a lábam.
Egy bivaly csorda ivott épp a vízbő'
De nyóc' elájút' azonnal a tízből.
Kb. kettő néhányat még lépett,
De az is hamar az iszapba benézett.
A tóátúszás a túlparton kezdődött
Ezer úszó közül egy se győzött.
Mer' aki közel járt az főlkiáltott,
Hogy inkább vissza ússza le a távot.
Egy horgász szólt, hogy nézzek gyorsan hátra,
Mer' egy béka ugrál barna pizsamába.
Azt is láttam, higgyjék el nem túlzok,
Hogy 13 hattyú hanyatt úszott.
Mintát vett a VÍZMINŐSÉG ELLENŐR a tóból,
De senkinek se használt ez a kontroll.
Nem derűlt ki, hogy mire vót kíváncsi,
Mer' azon nyomban szörnyet halt a bácsi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)