2009. okt. 09. Régen izgultam ennyire, mint tegnap. Talán amikor az első randimra igyekeztem éppen. :) Végre együtt a barátokkal, végre ISZUNK :) végre kibeszélgethetjük magunkat azokkal akikkel mindig jól érezzük magunkat.
A biztonság kedvéért már délután asztalt foglaltattunk, hogy biztosan legyen helyünk a pénteki a csúcsdorgalomban. 18:15-re már ott is voltunk, nem lehet elég korán kezdeni a nosztalgiázást, a röhögést, az ivást :) Istenem.... Milyen jól is esett. Látni, hogy körbeüljük az asztalt, hogy szinte már alig férünk el
, hogy mindenki jól érzi magát és hülyébbnél hülyébb dolgokra koccintani, mint páldául: világbéke, Apró tanár nő...Kiröhögni magunkból a hétköznap fáradalmait és csak a másikra figyelni, osztozni a jó kedvében, egyszóval teljes harmónia. Ilyen hangulatban könnyen repült az idő és mivel bulit nem terveztünk utolsó busszal (22:30) hazament a társaság. A buszra menet megálltunk enni, ami szintén olyan jól esett nekünk HÁRMUNKNAK, mint a legelső csók íze:) Édes és mézes és felejthetetlen és sose hagynád abba. Kb. mi is ezt éreztük Andrissal és Klauval. Édes és mézes volt Andris csokival leöntött baracklekváros palacsintája, felejthetetlen és abba nem hagyható a gombás melegszendvicsünk Klauval.
Az x. tequila, eristoff és más söre után kicsit csillogott már a szemünk. A buszon már meg is látszott. De közel sem voltunk annyira részegek, mint egy kedves ismerősünk Dénes, aki csak ennyit mondott:
-"Jaaa, igen, tudom kik vagytok." és a másik percben: -"Te meg ki a f*szom vagy?"
Hát Dénesem, remélem sikerült hazaérned azon a 20 méteren amikor már nem veled
mentünk:)Hát így néz ki, amikor összeül a Dream Team és a többiek :)
Köszönöm mindenkinek ezt a jó estét és akinek szüksége van rá, az csak józanodjon a mai nap folyamán ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése