Különleges akció:Egyet fizet, egyet vihet

Hát akkor kezdjük valahol az elején.
Én még életemben nem éreztem ilyen kellemetlenül magam köztéren, mint ma...
Anyuval elmentünk egyet a nagyvárosba körülnézni, mert valamilyen vásár volt. Nem tudom milyen, nem az a lényeg és őszintén szólva nem is érdekel.
Busszal mentünk be a városba. Szokás szerint nem volt ülőhely. Úgy képzeljük el az egészet, hogy az öreg néni úgy ül le a kettes ülésbe, hogy te még véletlenül se tudj mellette helyet foglalni. De amikor te, fiatal ülsz úgy akkor már piros a feje attól a piszkosul nagy nemzeti öntudattól, ami eluralkodik rajta ha nem ülhet le.
Leszállásnál mindenki a középső ajtóhoz tömörül, de senki nem nyomott leszállásjelző gombot. Mindenki les, hogy mi van má', miért nem nyílik az ajtó. Sofőr hátrakiabál:
-"Időben meg kéne nyomni azt a gombot!"
Leszállunk, anyu megszólal:
-"Nem tudom mit kell patáriázni, csak megnyom egy gombot, aztán kész. Vagy azt nekem kell?"

Kiértünk a HELYSZÍNRE. Alig fogtam fel hogy hol vagyok, már jöttek az ajánlatok.
1500 a kabát
1200 20 pár zokni
Tessék, tessék aranyoskáim, vigyenek, vegyenek.
Nem akarok megbánatni senkit, de amilyen "sötét" emberek voltak ott.... Komolyan mondom kellemetlenül éreztem magam.
Képzeljük el a következő helyzetet:
Az árusok zokniban mászkálnak a portékáik között, van aki köztük ebédel. (Szalonnát, kolbászt, kenyeret, tejet...) És minden percben más szól hozzád, hogy vedd meg a terítőjét, vegyél borotvát, vegyél övet.
Tegyük fel, hogy veszel egy nadrágot. Nemhogy lenyugodnának végre, hogy vettél valami göncöt tőlük, hanem vérszemet kapnak. Nem viszel még egyet? Nadrág nem kell? Biztos nem?
1. Miért tegezel?
2. Most vettem, miért vennék még egyet?
3. Hagyjál békén:)

Kedvenceim a gumicukros standok. Reggeltől estig eszik a cukros, csokis édességeket a bogarak, mi meg utánuk. Na hát nembaj ám. Egyet nekem, sokat nektek. :)

Azt már nem is kell mondani, hogy egy ilyen ESEMÉNYEN, egymás hegyén-hátán járnak az emberek, senkit nem érdekel, hogy ott vagy. Rádlép, eltapos, beléd kapaszkodik... Istenem, úgy szeretem az ilyen "rendezvényeket" :D
A legaranyosabb dolog amit láttam, persze csak a terítők és függönyök után szétburítva a földön, az egy kölyök palotapincsi volt, amit szintén árultak. Szegénynek tuti minden baja lehetett, de akkor is olyan kis aranyos volt, ahogy szundizott a bácsi tenyerében.
Ennyi maradt meg bennem a mai napról, ezt még ki is kel pihennem valahogy, de azt hiszem ezzel nem lesz gond, főleg, hogy egy órával többet alszom majd

Jaaa és jut eszembe, mindenki állítsa vissza az óráját, aki eddig nem tette, nehogy bajok legyenek. Jó lustálkodást ;):)